Kutyamesék: heti képes beszámolók a Tappancstanya mindennapjairól és kutyás történéseiről.
A mostani blogomba gyorsan bele is kezdenék, mégpedig azért, mert három kidobott kiskutya kapcsán régi emlékek törtek elő belőlem. Még önkéntes koromban ért a menhelyen egy elég kellemetlen, de nagyon meghatározó "élmény". Erről is szeretnék beszámolni, így nem is húznám tovább az időt
Hétfő
Ez a hét sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, noha jól tudjuk, hogy vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek.
Szeretnék is rögtön a lényegre térni, mert ezeken a fájdalmas búcsúk feltépik a régi sebeket.
Néhány hete Zeusz kutyánk állatorvosnál járt, mert fájlalta a lábát. Ekkor még nem gondoltunk semmi komolyra, mindössze annyira, hogy esetleg megrándult. Zeusz a megszokotthoz képest jóval passzívabb volt, de ezt be tudtuk annak, hogy régi társait örökbefogadták, és az újakkal még nem sikerült megfelelően összebarátkozni.
Aktuális blogomban hírt adok a még mindig lezáratlan Molly kutyánk ügyéről. Emellett Relax életében történtek nagy változások, amelyek pozitív irányba befolyásolták az egyébként bizonytalan kutyus életét. Rajtuk kívül pedig szót ejtek önkénteseink emberfeletti munkájáról is.
Ez a hét sem telt unalmasan a menhelyen.
Molly kutyánk ügye még tovàbb húzódik “gazdái” jóvoltàból, Figura pedig úgy tűnik remekül beilleszkedett az új helyére. Emellett újabb kutyák érkeztek a gondozásunkba…
Ezen a héten volna miről bőven bevezetőt írni, de a bőségben azt sem tudom, hogy melyik történetet részletezzem. Mivel mindkettő eset briliánsan mutatja a mai állattartási kultúrát, így úgy döntöttem, hogy mindkét esetről hírt adok, de nem a bevezetőmben, hanem a blogomban. Sajnos biztosan nem olvassák a blogot, de amennyiben igen, úgy bízom benne, hogy magukra ismernek, és mélységesen szégyenlik magukat!
Ezen a héten is nagyon sok minden történt körülöttünk. Ennek megfelelően van miről beszámolnom a heti blogban. Hírt adok Zeusz kutyánkról, akinél nemrégen csontrákot diagnosztizáltak, valamint beszámolok a frissen érkezett kutyusokról is. Volt olyan kutya, aki csak egy napig volt a vendégünk,hiszen érvényes oltása volt, így hazakerülhetett. A bekerülése viszont annál érdekesebb volt...
A heti blogom talán most egy kicsit rövidebbre sikerült, mint úgy, általában. Ennek ellenére azt gondolom, hogy érdemes végigolvasni, mert egy pici bepillantást enged a mindennapjainkba, ezen felül pedig egy kutyus sorsát is bemutatom az olvasóknak. Ő sajnos idősen kényszerült abba a helyzetbe, hogy új életet kell kezdenie.
A hétvégén érkezett egy kutya a menhelyre, akinek a története szabályosan évtizedekkel repített vissza az időben. A szóban forgó kutyus társa már egy hónappal korábban beköltözött a menhelyre, és most követte őt a másik kutya is. Az okokról a blogom végén fogok beszámolni. A történet egyáltalán nem egyedi mégis úgy érzem, hogy írni kell róla.
Akik rendszeresen olvassák a blogot, ők tudják, hogy Stefán kutyánk az utóbbi időben nem túl jó egészségügyi állapotban volt. Még tavaly novemberben átesett egy daganat eltávolításon, ami szerencsére nem okozott áttétet.
Mivel beteg volt, így a kennelköhögés elleni vakcinát is elhalasztottuk neki, aminek az lett az eredménye, hogy természetesen műtét után pár héttel meg is betegedett. Ekkor újra bekerült a beteg szobában, és elég hosszan lábadozott. A kennelköhögés eléggé megviselte, lázas volt, és étvágytalan, éppen ezért meglehetősen sokáig bent tartottuk meleg helyen.
Már korábban is írtam arról, hogy a gazdikeresés milyen nehéz, felelősségteljes feladat a munkánkban. Pontosan azért, mert nem áll végtelen idő a rendelkezésre,hogy megismerjük a jelentkezőt, illetve nehéz az emberek valódi arcát azonnal megismerni.
A leendő örökbefogadókra nagy figyelmet fordítunk, több alkalommal kérjük, hogy látogassák meg leendő kedvencüket.
Kutyát örökbefogadni nagy felelősség. Természetesen az emberek küllem alapján választanak, de érdemes a menhelyi dolgozók tanácsait is figyelembe venni, megfontolni.
Sok esetben nem ismerjük a kutyák előéletét, de a menhelyi viselkedés alapján tudunk számukra megfelelő családot keresni. Ezt természetesen fordítva is igaz, a család igényeihez igazodva tudunk kutyust javasolni.
Természetesen én magam is több menhelyi kutyát örökbefogadtam, a fiatalabbtól az egészen idős korig. Minden kutya nagyon hálás volt, és hatalmas megfelelési kényszerük volt az irányunkba.
Ígértem egy beszámolót az előző blogjaimban Izolda és Irina sorsáról, amiről természetesen nem feledkeztem el. Tekintve, hogy a hétvége felé körvonalazódott, hogy mi lesz a sorsuk, így zárszóként szeretnék beszélni róluk. Tanulságos történet, érdemes végig olvasni!
Ha tehetném, akkor most címet is adnék a blogomnak. A címe az volna, hogy a Ronda kutyák blogja.
Van az a mondás, hogy a szépség belülről fakad. Sokan nem ismerik, vagy legalábbis nem értik. A testi szépség, most mindegy, hogy állatról, vagy emberről beszélünk, az mindenkinek mást jelent.
Most maradjunk a kutyáknál az esetünkben. Mi a gyakorlatban pontosan tudjuk, hogy az emberek jelentős része külső alapján választ magának kutyát.
Ez rendben is van, hiszen nem életszerű ennyi kutyát megismerni egy gazdijelöltnek és utána választani.
A héten nagyon sok minden történt a menhelyen. Sajnos egyre gyakrabban szaladunk bele olyan történetekbe,amikből szeretnénk inkább kimaradni. Ez pedig nem más,mint gazdás kutyák átmeneti elhelyezése a menhelyen.
A bevezető helyett ez alkalommal igyekeztem a menhelyet egy kicsit közelebb hozni az olvasóimnak azáltal, hogy bemutatom miként élnek nálunk a kutyák. Természetesen az új mentett kutyusok bemutatása mellett.
Az utóbbi időben egészségügyi problémák miatt sajnos adós maradtam a rendszeres blogírással. Kérem, nézzék el nekem, a következő blogokat talàn nem a legprecízebben, és lehetséges, hogy nem is elég alaposan, de annál nagyobb igyekezettel igyekszem átadni Önöknek.
Ennyit elöljáróban rólam, most pedig következzen-igen megkésve- a január 13-tól esedékes menhelyi blogom.
A mostani bevezetőm helyett inkább a blog végére teszek egy tanulságos történetet arról, hogy mi történik, ha valaki nem gondolja át kellőképp az örökbefogadást.
Ismét visszakerült egy kutyánk a gondozásunkba, de szerencsére még az örökbefogadás után nem sokkal. Így aztán nem keletkezett a lelkében nagy törés. A jelenségről azonban mindenképp érdemes pár szót ejteni, hiszen többször előfordult már, hogy látszólag megfontolt gazdák az első akadálynál teljesen visszatáncoltak.
Egy rövid bevezetővel kezdeném az idei blogomat, de valóban csak malac farknyival, mert olyan sok minden történt a héten, hogy muszáj helyet hagynom egy kövér beszámolónak.
A bevezető természetesen a szilveszteri őrületé, és a levont tanulságé.
A csapból is az folyt, hogy miként óvjuk meg kedvencünket attól, hogy elszökjön otthonról. Én be sem álltam a sorba, nagyon profi leírásokat lehetett olvasni a neten, de a megvalósításban megint nem sikerült jeleskedni.
A Karácsonyi, hirtelen jött ajándék állatok vásárlásától, beszerzésétől már a múlt heti blogomban óvva intettem mindenkit. Kérdés természetesen, hogy ki mennyire fogadja meg a tanácsokat.
Most a szilveszteri petárdázás,tűzijáték zajhatásainak csökkentéséről kellene írnom. Hogy miként óvhatjuk meg a kutyáinkat a nagy stressztől, vagy az eltűnéstől. Mégsem írok róla, ugyanis annyian megtették már, sőt én magam is a korábbi években, hogy semmi újat nem tudok hozzátenni.
Ez az év is elrepült, az utolsó heteket tapossuk. A héten nagyon sok minden történt a menhelyen. Éppen ezért nem is emelnék ki most egyetlen történetet sem. Inkább belevetném magam a mondandómba, mert ismét van miről írnom...
