Cicás blog

Nagy sokára elérkezett Lettike utolsó szuszpenziójának beadása. Annyira rutinná vált mindkettőnk számára, hogy a szuszpenzió után elkapta a fecskendőt, és ezzel játszott órákat, hogy a kezelés befejeztével is sorban állt a napi játékszeréért. Hosszas heteken keresztül ez volt a protokoll, így ez most sem volt másképp. El kellett neki pöccinteni, ő pedig rohant utána, és szájában hurcibálta mindenfelé, nagy büszkén. Majd van, hogy bevonja az uri mulatságba Limbót is, de egyedül is jól elszórakozik, betolja a szőnyeg alá, majd kivadássza alóla, újra és újra. 

Latte miatt nem volt nyugodt éjszakánk, hisz előző délután már a roboráló pasztát sem volt hajlandó elfogadni. Tűkön ülve vártuk a Vezér  Állatorvosi Rendelő nyitását, ahova Lili gondozónk kíséretében megérkeztek vizsgálatra. Azonnali laboreredményekre volt szükség, valamint a szemét is szerettük volna megnézetni, mert egyik pupillája kitágult, nem reagált semmire. A vizsgálatok nem voltak egyszerűek, hisz utálja a "korlátozást" még gyengébb állapotában is, de utána mindig bebújt Lili karjai közé, biztonságba. Az eredmény elszomorító és váratlan volt, már ami a fajtáját illeti.

A változatosság kedvéért Kollázs és Néda szájbaja újfent felütötte fejét. Sajnos időközönként jelentkezik mindkettejüknél ez a probléma, és ezek szerint már egymáshoz igazodik a fájdalmuk. Végső soron szinte ugyanaz a panaszuk. Ilyenkor egy hétig gyógyszert kapnak, Kollázs tabletta, Néda szuszpenzió formában, és ezzel egy ideig megint tünetmentesek lesznek. Normálisan tudnak enni, és nem nyáladzanak. Sajnos megszüntetni már nem lehet a problémát, csak szinten tartani...

Cibak nem gyógyult a náthából. A szemecskéit is csepegtetni kellett, a kedélyállapota sem volt Cibakos, az étvágyát nem is említve... Voltak napszakok, mikor jobb bőrben volt, akkor mindig elhittük, hogy a végére érünk, aztán következő találkozáskor szomorúan konstatáltuk, hogy nincs javulás. Tetőzte az egyik napról a másikra jelentkező formaváltozás. Nem hittük el, amit látunk, pontosabban nem akartuk elhinni, de a kevesebb evés mellé a pocakja kerekedett. Azonnal telefonáltunk, mert tudtuk, hogy bármennyire is azt hittük, csupáncsak nátha, Cibus kivizsgálása nem tűrt halasztást.

Ha már a kispajtik kigyógyultak, nem volt más hátra, mint Cibak is beleessen a nátha hullámba. Várható volt, hogy végigseper a szobán, hisz sülve-főve együtt vannak az itt lakó cicák. 

Fókusz már kicsattanó formában van, egyre többet cukiskodik, és a lába is szépen meggyógyult, ezért sorra került a varratszedése is. Most is a Vezér állatorvosi rendelőben tett látogatást, hogy ezen a röpke beavatkozáson átessen, amit nagyon bátran tűrt. 

Mivel a napokban beérkezett Fókusz cica lábán hatalmas lyuk tátong, valamint feltűnt, hogy a másik lába sem teljesen jól funkcionál, duzzadt és nem is használja, ezért beküldtük a Vezér Állatorvosi rendelőbe röntgenre. Kitakarították és összevarrták a sebét, amiben egy drain csövet is tettek, hogy azon keresztül tudjon ürülni. A röntgen azt mutatta, amire nem is számítottunk. Jobb comb csontja kiugrott a helyéről, lábszára elvan törve, itt az izmok és inak is elszakadtak. Amint a harapott sebe begyógyul, akkor a másik lábára is műtétek sorozata várhat...

A frissen bekerült balesetes cica, Tapi már eszegetett. Igaz, fekve és segítséggel, de az biztató, hogy van étvágya. Viszont minden érintésre morgolódik, biztos nagy fájdalmai vannak, amire gyógyszert kap. Közben egy gyors vizitre is beugrott kollégánk vele a Vezér Állatorvosi rendelőbe, semmi változás sincs, de kapott még infúziót a nagyfiú.

Mivel ahhoz, hogy Borbála be tudjon költözni a karanténba, ezért kellett egy hely számára. Így összeköltözött Cibak a vele egykorú lányokkal, Lettivel és Latteval. Elsőre a lányok nem fogadták kitörő lelkesedéssel az új jövevényt, de Cibuska lehengerlő bája és kedvessége meglágyította a szívüket pillanatok alatt. A szundi idejüket már összebújva töltötték. 

Ha egyszer belekerülünk a forgókerékbe, nincs megállás... Most a vörös ikrek, Gyömbér és Gyapjú lettek náthásak. Igazából ez náluk kötelezően megjelenik évente kétszer. Az idő múlásával nem is annyira partnerek a kezelésben, úgyhogy mindenféle trükköt kell bevetni, hogy sikeresen gyógyszerezni tudjuk őket. Extra nyalánkságok, külön cicapecázás velük, mert ők tényleg ketten egy egész, mindent együtt csinálnak és persze egyszerre. 

Ezen a héten szinte végig esős volt az idő. Cicáink elég rosszul viselték, hogy nem tudtak sok időt kint tölteni a kifutón, bogarakra vadászni és süttetni pocakjukat a napsütésben. Ezt a szomorkás hangulatot tetézte, hogy a nagyszoba hintája is megadta magát... Legutóbb Morci Ferkó uralta a hintát. Nem mertük meggyanúsítani azzal, hogy habteste okozta a hinta vesztét, inkább az idő vas fogát okoljuk a keletkezett veszetségért. Mindenesetre megadta magát. Ferkó még így is töretlenül a hintát használta heverőnek, míg Lili össze nem válogatta a leendő hinta alapanyagait.

Az elmúlt hetekben történt mérhetetlen veszteségek és betegségek után cicáink továbbra is edzésben tartják idegrendszerünket. Vélhetően az időjárás szeszélyeinek tudható be, hogy többen is náthásak lettek. Először Dóri kezdte a sort a fives lakrészen. Szinte egyik pillanatról a másikra lett teli váladékkal az orra, szeme. Tüsszög, köhög, alig tud enni, pedig a gyógyszerek miatt muszáj neki. Mindig körülményes a gyógyszerezése, szerencsére ritkán van rá szükség, de Dórika ilyenkor egyáltalán nem együttműködő.

Nagyon nehezen és nagyon sokára íródtak meg a sorok. Tudom, hogy nem az én érzéseimről szólnak a beszámolók, de még mindig nagyon frissen élnek a lelket megtépázó érzések, amiket nagy csokorral kaptunk, alig pár nap alatt...
Visszaállt a világ rendje, Pompa gyermeke, Pilár mellett újra evett, és újra önmaga volt, jókedvű és kedveskedő. 

Végre megtörni látszott a jég és az eddig távolságtartó, közeledésre is morcos Pompa túlesett az első simításán. Reggeli közben történt az eset, majd olyannyira meglepődött, hogy kihátrált a szituációból, de két-három összepislogás után visszatért a tálkájához, és folytatta az étkezést, valamint folytatva lett a simogatás projekt is. Rájött, hogy ez jó dolog, amiben jó ideje nem volt része a félelme miatt. Igaz, még kicsit befeszült minden érintéstől, de egyre több érintést engedett, és szép lassan el is lazult.

Tesa már egy ideje panaszmentesen tengette mindennapjait, ám most újra fájdalmassá vált az étkezése. Ilyenkor egy héten át gyógyszert kap, amit beletörünk a pempőbe, amit eszik, és zavartalanul elfogy. Nem merjük elkiabálni, de az utóbbi időben mintha ritkábban lobbanna be az ínye, ami a probléma fő forrása. Tudjuk, hogy elmúlni nem fog, de igyekszünk megtenni érte mindent, hogy a lehető legjobbat kihozzuk ebből a helyzetből. Jelenleg lepketapló gomba őrleménnyel próbálkozunk nála, amiről nagyon sok jót olvasgattunk.

Ahogy átköltöztek a felkészítő szobába Herkules és Homér, napról-napra bontogatták ki szárnyaikat. Homér lassabban oldódott, de már eljátszik a labdákkal, nézelődik az ablakból, és az emberi közelséget sem veti már meg, de elsősorban ez az étkezési időben csúcsosodik ki. Ellenben Herki ugyanúgy jön és dúródik nagy fejével, mint ahogy már megismerhettük korábbi lakhelyükön. Mint kiderült, ő egy óriási babacica, aki imád ölben lenni, elfolyik a karunkban, hogy a pocakját vakarásszuk. Ahogy leülünk a fotelbe, már surran is fel habtestével, és hódol újonnan felfedezett hóbortjának.

A hét elején rendhagyó módon Dr. Bárkányi Pál érkezett ki a menhelyre, vizitre. A cicáink közül Kollázs kapott kombinált oltást, Anka pedig a féléves ismétlőjét. Ő már nagy erőkkel készül a hamarosan sorra kerülő nagy utazásra, csak még nem tud róla, de mi nagyon izgatottak vagyunk már előre miatta. (Németországba fog gazdisodni).

Bonifác a hétvégét Lilinél töltötte, mivel a rendelő zárva van ilyenkor, viszont állandó felügyeletet igényel az állapota. Továbbra is maradnia kellett a Vezér Állatorvosi központban, folytatódott az infúziózás, gyógyszerezés. Hője szinte normális tartományban van, de még mindig oda kell rá figyelni. 

Olyan gyorsan elröppent fél év, hogy Hunor daliás kamasszá cseperedett, így sor került az ivartalanítására. Dr. Tímár Endre rendelőjébe robogott, teljes felháborodás közepette, hisz a reggeli ételosztásból kimaradt, különben is miért zártuk őt be, mikor rengeteg intéznivalója van. A "szopipárnájával" utazott, ez némi megnyugvást hozott számára, de akkor is zokon vette a történteket. Nem beszélve arról, mikor megérkezett.... Olyan esetlen volt, törékeny és gyámoltalan, nem győztük agyonösszevissza puszilgatni, teljesen el volt anyátlanodva. A gyorstesztjei negatívak lettek.