Cicás blog

Egy percig sem ülhettünk nyugodtan a babérjainkon. A hetet újfent beárnyékolta az emberi felelőtlenség. Munkába jövet kollégánk látott a menhely mellett a fűben parányi szőrladbákat motoszkálni. Mire hordozóval együtt kiértek a tett helyszínére, döbbenten konstatálták, hogy egy különleges anyamacska 4 aprócska kölykével várja a megváltást. Egy tálat mellékeltek hozzájuk, amiben víz volt, tehát nem hajnalban kerültek oda. Vélhetően élelem is volt kiszórva, ha nem indultak el kaja beszerző útra. Begyűjtötték a kis családot.

Az utóbbi időben minden hétre kijut a szomorúságból és elveszítünk valakit. Sajnos ez most is így történt, ami nagyon megvisel minket lelkileg...

A hetet azzal nyitottuk, hogy a két mini manó, Núdli és Lipót összebútorozott. Mindketten igen aktívak és nagyon egyedül érezték magukat. Egészségesek, kicsattanó formában vannak, méretben ugyanakkorák, mellesleg elő kellett készíteni egy üres helyet újabb kölykök fogadására. Núdli és Lipót azonnal egymásra hangolódtak, hatalmasakat játszanak és a pihenőidejüket is szorosan összebújva egymás mellett/egymáson töltik. 

A hétvégén gazdisodott Huszár igen nagy űrt hagyott maga után. Még napokkal később is mindig szólítottuk reggelihez, volt hogy benéztünk a kuckójába, hogy hol van már. Azért három év hosszú idő volt ahhoz, hogy megszokjuk a jelenlétét. Hogy ne zavarjon meg minket a dolog, gyorsan pótoltuk a hiányát.

A baj nem jár egyedül - tartja a mondás, ami a beszámoló mindkét hetére jellemző volt...

Pamut szeme semmit sem változott. Nem is nőtt, nem is lappadt a duzzanat a levarrt szemhéja alatt, ami előző hétvégén keletkezett. Be volt jelentve állatorvoshoz ivartalanításra, úgyhogy a rutin műtét mellett picinyke vágást ejtettek a szemzugában és kitakarították a felgyülemlett folyadékot.

Mokka egyre nyitottabb, egyre többet mutatja magát. Legyen szó a napközbeni ténykedésről, vagy az étkezésről, amíg nem megyünk bele az aurájába, addig eszébe sem jut elbújni.

Mivel az ivartalanítás után letelt a több mint 10 nap, ezért eljött a varratszedés ideje. Lecsó két öltésével kezdtük, ami a rejtett heréje felkutatása miatt lett feltárva, majd összevarrva.

A hétvégén beérkezett Tüll továbbra sem volt hajlandó elhagyni a hordozót. Mivel tudtuk, hogy jámbor teremtés ő is, mint családja többi tagja, ezért kivettük a "menedékből" és próbáltuk simogatással és beszélgetéssel oldani a feszültséget. Ám semmi eredménnyel, így jött a nagy ötlet, hogy Tofut beinvitáljuk hozzá, elvégre testvére, hátha segít.

Eperke látogatói megérkeztek a megbeszélt időpontban és fürdőzött a rajongásukban. A lányokat, akik Kende, a volt kolóniatárs gazdijai, nagyon gyorsan levette lábukról. Közben megcsodálhattuk fotókon a vörös kandúrt is, aki ideiglenesen együtt élt egy másik cicával, majd a kis pajtását gazdija haza vitte, ő pedig ott maradt egyedül, amitől kicsit el is szomorodott. Ezért előrébb hozták a betervezett második cica örökbefogadását és kétség sem fért hozzá, hogy a bent maradt, régi ismerősök közül választanak. Adománnyal is készültek, nagyon szépen köszönjük nekik!

Hétfőn azzal indítottunk, hogy Atlaszt beküldtük az állatorvosi rendelőbe. Az ínye gyulladására továbbra is kapnia kell a gyógyszerét.

Ahogy általában az lenni szokott, újult lendülettel és pozitív töltettel vágunk neki a hétnek!

Ha bármely cica ivartalanítás előtt áll, az azt jelenti, hogy fel kell szívnunk magunkat és minden kérlelő szempárnak, reklamáló, üvöltöző hisztinek ellenállva kell lebonyolítani a reggeliztetést. Az a cica, aki elő van jegyezve műtétre, kimarad a falatozásból és mint a hurrikán, úgy zúdítja nyakunkba az összes búját-baját.