Cicás blog

Izgatottan vártuk látogatóinkat, kik Vendihez érkeztek nagyon lelkesen. Javasoltuk neki, hogy igyekezzen a legjobb arcát mutatni és kicsit vegyen vissza a fordulatszámból. Olyannyira szófogadó lett, hogy szinte elő se merte dugni orrocskáját, így csak elbeszélések alapján ismertettük leendő gazdijaival, hogy micsoda energiabomba és szeretetcsomag ez a Vendi cicalány. A szimpatikus fiatal pár pillanatok alatt belehabarodott és első cicásként csak legyintettek, hogy nem baj ha éjszaka átfutkos rajtuk, mert ő épp játszani szeretne...

Dante szemecskéje sérült volt már a bekerülését megelőzően is. Állatorvosunk megnézte, kapott rá szemcseppet. Elkezdett gyanússá válni, mintha változna a szeme formája. Apránként a sérült rész elkezdett kidudorodni. Ahogy ez realizálódott bennünk, sebtében elküldtük Dr. Tímár Endre rendelőjébe vizsgálatra, mivel  kollégánk épp odatartott kutyákkal felvértezve. Dante szemén fekély alakult ki. Kapott injekciót és öt napi gyógyszert, valamint kétféle szemcseppel és géllel kell kezelgetni naponta háromszor. Nem mondanám, hogy beloptuk magunkat a szívébe....

Valamiért minden új év kezdet arra sarkall, hogy higgyük, minden jobb és szebb lesz. De jelen esetben ez a reménysugár hamar köddé vált... Fondü mindig is visszahúzódó, szerény cica volt. Viszont a simogatást szerette, testvérét és pajtásait nem különben. Az utóbbi időben egyre kevesebbet csipegetett, de soha sem volt az a nagy evő. Igazából mindig meghúzta magát a háttérben, vagy valamelyik cica árnyékában, és falatozni is akkor kezdett javarészt, mikor elhagytuk a szobájukat. Figyelgettük, mert feltűnt, az eddig is törékeny cicalány apránként fogyott.

Vikicánál azt hittük kis lábfájás miatt kedvetlen és étvágytalan, ám reggel már egyértelmű volt, komolyabb baj van a háttérben. Ügyet sem vetett a reggelire, csak összekuporodva feküdt a sarokban. Munkatársam kutyákkal készülődött Dr. Tímár Endre rendelőjébe, egyértelmű volt, hogy a kicsi lány is csatlakozik közéjük. Hőemelkedése, felső légúti megbetegedése van, amire kapott három injekciót és 5 napi gyógyszert. Mindig annyira vigyázunk rájuk, melegben vannak, bőségesen kapnak enni, igyekszünk mindenre figyelni, de úgy látszik elkerülhetetlen...

Mint az előző bejegyzésben említettem, Nelsonka apró, törékeny kis szervezete feladta a harcot és itt hagyta a földi létet. Azért előlegeztem meg ezt a hírt korábban, mert nem szeretném bőlére ereszteni a vele kapcsolatos történéseket, hisz még ennyi idő után is felkavaró, nem utolsó sorban érthetetlen....Sajnáljuk pici harcos!

Jó lendülettel és csupa pozitív érzéssel indultunk neki a hétnek. Nihill kicsattanó formában volt ahhoz képest, hogy két napja azt hittük nem éri meg a reggelt. Étvágya javul és egyre jobb, rohamléptekkel kezd visszatérni a virgonc énje is. Szombat délutáni állapotát kolléganőm levideózta, ekkor volt a legkritikusabb állapotban. Át akarta küldeni, de gyorsan meggondolta magát, mert nagyon felkavaró volt a látvány. Abban maradtunk, ha felépül, megnézhetem. Pár nap elteltével és nagy játékok után Nihillel megkaptam a videót, és így is könnyfakasztó volt..

A hét elején látogatókat fogadtunk, akik a gyönyörűséges Gombócunkhoz jöttek ismerkedni. Gombóc kicsit tartózkodó volt, ám érdeklődve fogadta a családot. Míg zajlott a beszélgetés, Gombóc egyre közelebb engedte magához látogatóit, akiket teljesen levett a lábukról. Nem is szaporítottuk tovább a szót, úgy éreztük közös a szimpátia, és Gombócunknak megadatik a végleges otthon nyugalma.

Varázslat történt! Valami olyan dolog, amiben még reménykedni is alig mertünk és végül beteljesedett! Új korszak, új időszámítás kezdődött, amit még mindig félve merünk elhinni, hogy nem csak álom, hanem valóság! Bővebben is kifejtem a beszámoló végén, csak ez akkora szenzáció, hogy szeretném mihamarabb világgá kürtölni!

A korábban beérkező kolónia ott maradt társaik bejutását szerveztük a napokban. Három cicáról volt még szó, kiknek szűkösen, de előkészítettük a helyüket. Kollégánk állatorvoshoz igyekezett kedden és előtte bekanyarodott a cicákért. Ám ott a bejelentő férfi idős édesanyja csak egy cicával állt elő, a másik két kandúrt nem volt hajlandó a menhelyre adni. Bármennyire is próbálta fia és kollégánk is meggyőzni, nem jártak sikerrel, hajthatatlan volt. Ez a kandúr beteg volt, nemrég járt nála az állatorvos is, mert úgy tűnt, nem marad életben, úgyhogy ő jöhetett.

Az érzelmi skála minden fokát megéltünk az elmúlt hetekben. Először is izgatottan vártuk a hetet, hisz több gazdisodásra is volt kilátás. Molly cicának nem is kellett tovább várnia, hisz gazdija szívét elcsavarta hóbortos viselkedése ellenére is. Molly kezdeti félénksége már a múlté, emberekbe vetett bizalma is fokozatosan haladt előre. Ám a teljes kibontakozáshoz, a maximális bizalom kiépítéséhez a tökéletes gazdira vártunk, aki most megérkezett érte. Csillogó szemmel, türelemmel és kedvességgel fordult felé a menhelyen is.

Alig pár nap Hanna és Valdó gazdisodásáig, ezért felköltöztek az örökbefogadó konténer kisszobájába erre a kis időre. Nagyon jól vették az akadályt, igaz ismerős arcok is voltak ott Zente és Zerge személyében. Valdón mindig csodálkozunk, hogy szemek nélkül is annyira ügyesen feltalálja magát és úgy közlekedik, mint egy látó cica. Hihetetlen, micsoda érzékekkel bír ez a pihe-puha fiúcska! 

Günter nyakán lévő tályog előző nap kifakadt, szépen ki is ürült. Ennek ellenére egy orvosi mély tisztítás, fertőtlenítés miatt Dr. Farkas Attila rendelőjében kötött ki. Némileg sérelmezte a reggeli hiányát, de nem tudtuk előre, hogy a kezelés igényel-e bódítást a néhai makrancos kandúrnál.

Az elmúlt két hetünk Pipi körül forgott. Előtte héten állatorvosunk laborvizsgálatot javasolt Pipi állapotának felderítése ügyében. Erre most sort is kerítettünk és elküldtük Dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Sajnos az eredményei nem kecsegtettek semmi jóval, nagyon magasak az értékei több esetben és előrehaladott vesebetegsége van. Állapotán egyáltalán nem könnyít, hogy macska aidses is ez a törékeny cicalány. Pronefra szuszpenziót kapott a veseműködés támogatására, ami szerencsére ízlik neki. Cilike cicánk után maradt valamennyi vesés táp, konzerv, így mostantól megpróbáljuk átszoktatni arra.

Hétfőn karbantartónk, Gábor első útja a kis szoba kifutójába vezetett, hogy felmérje a károkat, ami a megrogyott mászókát érinti. Pikk-pakk helyrehozta a kidőlt elemet, így Piszke újra birtokba vehette hintáját, Gombóc és Jocika fogózhattak a mászókán, végre helyre állt a világ rendje!

Állatorvosi utasításra, havonta ismételni kell Sziporka gyógyszerezését. Szinte napra pontosan jelentkeznek száj problémás tünetei, mikor jobban kiszalad a nyelve, nyáladzik, nehezen eszik. 5 napi gyógyszerét ügyesen megeszi, nem kell vele harcolni, tudja, hogy a javára szolgál. Szinte már másnapra észlelhető a javulás, a napok előrehaladtával pedig Szipikénk újra visszanyeri önmagát és pár hétre ismét jókedvű és érdeklődő. 

Egy kölyök cica fogadását kellett hirtelen beiktatnunk, akit az út szélén találtak, fekve, pihegve. Azt hitték akár életveszélyes állapotban is lehet, de mint kiderült a kiszáradást és a farkaséhséget leszámítva semmi komolyabb probléma nem állt a háttérben. A kis teste hemzsegett a bolhától, minden tartalékát kiszipolyozták... Mindennek ellenére kedves és bűbájos, pehelysúlyú mivoltában hatalmas szív dobog. Hálás mindenért, a ki tudja mióta tartó nélkülözés ellenére is inkább a simogatást választja, mint a falatozást. És úgy dorombol,hogy csak úgy zeng a karantén!

A pár napja megérkezett Hanna enervált volt reggel. Étvágya sem volt, csak gubbasztott. Ilyenkor mindig a frász jön ránk és teljes tanácstalanságba esünk a pillanat töredéke alatt. Ám rövid idő múlva már ott találtuk a tálka mellett, és a maga csipegetős módján falatozgatott. Kapja az icipici adag gyógyszerét, immunerősítőt, szemcseppjét, így nem csoda ha a látványunk nem okozott kitörő lelkesedést nála. Mindenesetre a szeme szépen gyógyult és a kedélyállapota is napról-napra jobb lett.

Múlt csütörtökön jelentettek egy cica családot, pontosabban 8 magára hagyott picike cicát, a Göndör sori erdőben. Állatszeretők bukkantak rájuk úgy, hogy a legbetegebb, gyulladt szeme miatt a világból semmit nem látó aprócska fejvesztve rohant az emberi hangok után. Neki köszönhető, hogy esélyt kaptak az árvák. Ki tudja mióta voltak kint, az eső sem kímélte őket, kik egy bokor tövében kuporogva várták a megváltást.

A vasárnap beérkezett cica család egyik pöttöm tagja reggelre elhagyta a földi létet. Ahogy beérkezett tapasztaltuk, hogy az egy hetes apróság egyik hátsó lába duplája a normálnak, valamint a köldök helye is kitüremkedik, vörös, duzzadt. Náluk kezdtük a napot, mert aggasztó volt a kicsi látványa és mihamarabb orvosi ellátásban szerettük volna részesíteni. Sajnos erre már nem volt szükség...

Talán ez volt az idei év legfelkavaróbb két hete. Még mindig nehéz felidézni, újra élni az eseményeket.