Cicás blog

Ivartalanítási lábadozást követve Grillázs és Gerle átköltöztek a felkészítő szobába. Elsőre nagy volt a riadalom, hisz cicák társaságához nincsenek annyira hozzászokba, így nem is voltak elragadtatva túlzottan. Természetesen a többiek próbáltak velük ismerkedni, de mindenféle cicás elriasztó hangot adtak ki magukból a lányok: morogtak, puffogtak. Nyilván a többiek ezt tudták értelmezni, hagytak nekik időt és teret. Egyelőre megtalálták a kis toronyodút, ahova beköltöztek, és fentről pásztázzák az új szoba adta lehetőségeket.

Kollázs rossz állapotát Dr. Sebő Ottó rendelőjében vizsgálták meg pár nappal ezelőtt. Már kicsit összeszedte magát, vagy inkább amondó vagyok, hogy kicsit jobb állapotú lett a bőre, nem volt már úgy rászikkadva. A laboreredményei kritikán aluliak, vese értékei irtó rosszak, amire külön kap gyógykészítményt, vesés gyógytápot, ami szerencsére ízlik neki. Ezen kívűl vérképző gyógyszert, mert azon értékei is borzasztóak. Fogkő eltávolítás, akár foghúzás is javasolt a későbbiekben, egyelőre erősödjön tovább.

Várólistáról fogadtunk két cicát, kik egy kolóniában éltek többedmagukka. Valaki kegyetlenül lemérgezte a kolónia többi tagját. Ők vélhetően épp nem tartózkodtak a közelben, mikor a merénylet történt. A fiatal süldő cica is beteg volt, de őt sikerült etetőjének időben orvoshoz vinni, és megmenekült, felépült. Egyelőre ahogy bekerültek a szobakennelbe, nagyon meg vannak rémülve, támadólag lép fel ellenünk a nagy cica. Nem tartjuk kizártnak azt sem, hogy anya-lánya párosról van szó, hisz nagyon védelmezi a kicsit.

Bütyök Aladárról lekerült a gallér, mivel a pocakján éktelenkedő lyuk szépen összehúzódott, beforrt és hűlt helye. Sosem fog kiderülni miből indult, de túl van rajta, mi is megnyugodhatunk. Ugyanolyan égedelem mint volt, ebben cinkos pajtása Hunor. Igazából nem is tudjuk ki kinek a mestere, de kő-kövön nem marad, ha ezek ketten összefognak. Mindamellett, hogy nagyon cukiskodó szeretetcsomagok, a legzsiványabb duó, akik hamar egymásra hangolódtak, és azóta is minden mókázásban, rosszalkodásban hű társai egymásnak.

Bagira amilyen jó ütemben kezdett el gyógyulni, annál meglepőbb volt a hirtelen étvágytalansága. Mindennel próbálkoztunk: étvágyfokozó, roboráló, kencék, mindenféle száraztáp, mindenféle falatka méretben... Napról-napra kevesebbet evett. Tetőzte, hogy egyre jobban szörcsögött, és elkezdett nőni az orra. Nem tudtuk mire vélni, ilyet még nem tapasztaltunk. Az orrnyerge duzzadt. Már robogott is a Vezér állatorvosi rendelőbe. Infúzió, lázcsillapítás, mert már hőemelkedése is volt. Többféle gyógyszer újra. Az orr dudorra nincs magyarázat, ha elfajul, endoszkópos vizsgálatot javasoltak.

Bütyök Aladárt reggel a fotelben fekve találtuk. Ez azért volt nagy jelenség, hisz ő az első, aki ott tolong az ajtóban ha nyitjuk és alig tudunk tőle belépni. Most viszont csak feküdt, reggelizni sem jött azonnal, a járása is kicsit darabos, merev volt. Hőemelkedése is volt a kis drágának, amire kapott lázcsillapítót, miután állatorvosunkkal egyeztettünk. Néztük is, hogy a lábikója fáj-e, arra semmi reakciója nem volt, de láttuk, hogy a lágyék részen egy kis foltban kinyalogatta a szőrét. Itt már kb.

Hunor állandóan ügyben van, ennek következtében lesántult. Lili kétségbeesve telefonált, hogy a lurkó valamit művelt, jobb mellső lábát emeli, de nem terheli. Mivel a rosszaság drámából elég képzett, valamint egy pillanatra sem tud megülni a hátsóján, ezért abban maradtunk, hogy Lili figyeli és ha nem változik, másnap állatorvosnál kezdenek. Természetesen ahogy a mondás is tartja, "rossz pénz nem vész el". Hunorkánk sántításának másnapra hűlt helye volt, beizzította a rakétákat és megy töretlenül!

Egy lakótelep közös udvarába fészkelte magát be még ifjú korában egy cicalány. Kicsit bizalmatlan, de gyorsan oldódik, ezért többen is etetgették, simogatták, végül ott ragadt. Már akkor felíratták várólistára, gazdit is kerestek, nyilván nem jártak sikerrel. Most viszont már egyre több lakó szemét szúrta a jelenléte, látták, hogy vakarózik, ezért mindenfélének titulálták, bolhásnak, rühösnek, elzavarták többször is, de mindig visszahúzta a pocakja, és az ismert közeg. Nem volt maradása, így hosszas "szabad világ" után bekerült a menhelyre.

A hét elején Melinda és Márti önkénteseink sürögtek a cicák háza táján. Letakarították az összes ablakot, amiben sok esetben bársonytalpú segítőik is voltak. Főleg a kicsik élvezték nagyon az ablak suvickolást, és a buborékok is a figyelem középpontjába kerültek náluk. Nagyon szépen köszönjük szorgos kezeik munkáit!

A kicsik a felkészítőszobában valami hihetetlen elevenek. Azt leszámítva, hogy állandóan pörgésben vannak, nem szűnt meg a ragaszkodásuk irányunkban sem. Amint betoppanunk, már csimpaszkodnak fel a nyakukba, és igazából bárhonnan érkezhetnek, a földről, a kaparótorony tetejéről, teljesen mindegy, valahonnan becsapódnak. Alomtakarításkor is a frizuránkat rendezi át valamelyikük, általában Adél a haj és fül felelős. De a többiek is gátlástalanul másznak, ugranak ránk. Ám nem csak ránk, igazából mindenhova, remek légtáncos társulattá alakultak.

A hét elején végre sor került Kleopátra ivartalanítására. Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott a kisasszony, ahol végre elkészült a várva várt FIV/FeLV tesztje is, mert csak ennek függvényében tudta elhagyni a karantént. Szerencsére mindkét eredménye negatív lett. Az ivartalanítás sikeresen megtörtént, valamint megnézte a doktor úr a talpacskáját, amit nem kell műteni, kicsit pufibb, de semmi rendellenest nem tapasztalt.

Potpurri étvágya tökéletes, de nem voltunk biztosak abban, hogy a pocakja is ezért nő-e, valamint a pisije is véres, a kontroll is esedékes volt, így elrobogott újfent Dr. Tímár Endre rendelőjébe. Kiderült, hogy a hólyagja tele volt, valamint a rendszeres étkezés miatt lett kerekded a pocija. A gerince farktövénél gyulladásban van, valamint a véres vizelet miatt is gyulladáscsökkentőt is kell kapnia az egyéb kiegészítők mellé. A lehorzsolt lába szépen gyógyult, Doktor úr meg is dícsérte, minimális reflexek vannak továbbra is, ezért izom és idegtámogató gyógyszert, szirupot is kap.

Barack rettentő eleven, és ez a lehető legjobb, ami történhet egy állkapocs törött kiscicával. Víg kedélyű, szemecskéje is jobb formában van, és az étvágya egyszerűen kifogásolhatatlan! Nem kell összetörni az ételt, mert a nagy falatokat is el tudja rágni ügyesen. Növöget, formálódik, és egyre akaratosabb, nem bírja a bezártságot...

A hét elején a korábbi hét sajnálatos veszteségeit próbáltuk kiheverni. Szerencsére Bütyök Aladár napról napra épült, szépült, és ezt a fejlődés bearanyozta mindennapjainkat. Egyre inkább lett cicaformája, már nem csak egy mini csontváz, hanem combosodott, pocakosodott, ezzel egy időben az ereje, aktivitása és étvágya is növekedett.

Két fiatal férfi látogatott ki a menhelyre barátnőjük kíséretében, kinek cicájára többször is vigyáztak, így kedvet kaptak egy saját cicus örökbefogadásához. Elsősorban fekete cicák szerettek volna, a rossz megítélésük, hátrányos helyzetük miatt. Bogyi volt a kiszemelt, ki testvérével, Bigyóval várt az igazira. Mivel az összes cicát megszerettük volna mutatni, hogy az összes fekete cica esélyt kapjon, így találkoztak Latoyával is, aki szintén felkeltette a srácok figyelmét.

Csendesen és nyugodtan indult a hét, úgy tűnt, semmi sem zökkent ki minket a nyugalom medréből. Meglepő módon mindenki jól volt, kiegyensúlyozott és egészséges, a pöttömök is szépen cseperedtek.
Ádám önkéntesünk jelenlétével emelte a napok fényét, extra foglalkozás és játék jutott így a cicáknak. Már Bigyó üdvrivalgásba tör ki, amint meghallja Ádám hangját, egyszerűen alig győzi kivárni, hogy betérjen szobájukba, és kezdetét vegye a móka s kacagás.

Várólistáról fogadtunk két egy év körüli cicalányt, kiket még pici korukban talált egy állatszerető házaspár betegen. Kigyógyíttatták őket, próbáltak gazdit keresni nekik, de nem jártak sikerrel, a cicák közben meg cseperedtek, így átestek az ivartalanításon is. Egy garázsban tudták őket elszállásolni, több saját cicájuk miatt az otthonukban már nem fértek be. Ahogy kikerültek a hordozóból, már dugták fejüket az enyémhez, végtelenül kedves természetük van. Babóca inkább az ölben pihenős, babusgatós, míg Szofi az örökmozgó, felfedező buzgómócsing, de a simit ő is nagyon szereti.

Ádám önkéntesünk kitartó lelkesedése meghozta gyümölcsét! Már odáig sikerült Vörivel eljutnia, hogy a vörös kandúrka teljes extázisba kerül, és egy-egy simogatást is elvisel tőle. Nagyon egymásra hangolódtak, és számunkra is döbbenetes és csodálatra méltó, hogy Ádám felé milyen bizalommal fordul és nyit. Annyira hálásak vagyunk neki!

A trió, Tesa, Tigris és Gyapjú gyógyszerezése továbbra is folytatódik. Egyre inkább feladja a leckét, mert a kandúrok kezdik megunni a napi kétszeri tortúrát. Tigrisnek minden mindegy, ő nagyon együttműködő, már robog be a kis helyére, mikor látja, hogy készülődés van, de ő megeszi az eledelben is a pár szem gyógyszerét. Gyapjú már ott tart, hogy húzza el a fejét, de még csak-csak benyeli a nagy adag szirupot, míg Tesa már oda sem jön. Szájába direktbe nem lehet adagolni, mert fáj neki, és mintegy kis krokodil, pörög ha megfogjuk, azonban eledelben sem hajlandó megenni.

Latoya reggel csak a kanapén, az egyik kis ágyból pislogott ki ránk. A szeme mandula formát öltött, melegnek is tűnt, és ami ennél sokkal, de sokkal ijesztőbb volt, nem a lábunk alatt forogva várta a reggelit. Falatozni is ímmel-ámmal kezdett el. Lassabb volt, házsártosabb, semmihez sem volt kedve. Egyelőre csak telefonon konzultáltunk állatorvosunkkal, majd elkezdtünk neki fájdalom- és lázcsillapítót adni a kis hőemelkedésére, szemcseppet,immunerősítőt. Majd annak függvényében, hogy reagál rá, beszéljük meg a többit.